Örökezüsttenger
Ez a sokszorosítás bűne
hogy nem lobog előtted a dűne
tűzön-vízen keresztül
kell taposnod, menned
hogy elszabadítsd
a mennyet
hajótörött vagy, fekszel
tizennégy holt között bezárva
halkan beszéltek
már nem éltek
lázas keserűségek
mint fények bontanak ott sugarat, szárnyat
ahol a sötét ég alatt
a fényes repülők szállnak
aláhull a múlt, a por lebeg szobádban
régi tábortűzekbe nézel
időkapuk,
hamuvá perzselődtek az árnyak
talán emlékeznek rólad
a lobogó lángcsóvák mellett
mint egy fáradt, nappalból-estébe ívelő fényhídon
görnyedt Kháron evez az űrködökben
mint a lehellet a sugallat körökben
magadra maradtál
a szikrázó hűvösödő éjszakákon
ködbe csobbanó lapátok
az örök ezüst tengeren...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-12-14 12:33:17
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-14 12:33:17
