Halkuló fájdalom
Aranyat gyöngyözik a nap,
glóriát villant fejed köré,
és a kútba zuhant tegnap
felparázslik a szívemig.
Emlék-heg nyoma nyílik.
Úgy vagy bennem, mint
sírbolt alatt apám, ki évente
kétszer kihantolja magát, és
veresre festi szemem szegletét.
Erőtlen sajgás: szinte simogat,
késként nem szegi kedvem,
sem eret nem vág fel, mégis
a fájdalom finom hullámokat
vet a lélektó felszínén.
Majd lassan csitul, szétárad
és tág tükörré simul.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-11-17 16:05:16
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-17 16:05:16
