szigorúan bizalmas (j.)

Nem akart halottak napján
szülni, hát kibújtam
az október végi dérbe.
Marcangolt az éh.
Neki nem volt elég, hát idegen
nő tejét kaptam. Nem örült nekem.
Fiút várt a szolgálati mini garzonba.
Apu látta, hogy a pólyára borulva
zokog. Azt mondta, nem tud szeretni.
Aztán megszokott.
A cuclit kiköptem, ráztam a csörgőt.
Később fordult a szín. Szeretethiánya
dobozát néha megrázta. Zörgött.
Valahogy szégyelltem cicásan
hozzábújni, mintha illetlen dolgot
tennék. Mufurca lettem.
Mikor már betegen szédült, szinte
mohón kapaszkodott belém
ott a tónál, a rézsün.
Ne szoríts úgy – szóltam, és éreztem,
hogy a nyilalló szánalom ellenére,
zsarolhatóan aljas vagyok.
Erre eltaszított, és sértetten
direkt a töltés szélén haladt, hátha…
Akkor karoltam át először.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-13 11:17:42
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-13 11:17:42