szigorúan bizalmas

Nem akart halottak napján
szülni. Mégis kibújtam
az október végi dérbe.
Marcangolt az éh.
Neki nem volt elég, hát idegen
nő tejét kaptam. Nem örült nekem.
Fiút várt a szolgálati mini garzonba.
Apu látta, hogy a pólyára borulva
zokog. Azt mondta, nem tud szeretni.
Aztán megszokott.
A cuclit kiköptem, ráztam a csörgőt.
Később fordult a szín. Szeretethiánya
dobozát néha megrázta. Zörgött.
Valahogy szégyelltem cicásan
hozzábújni, mintha illetlen dolgot
tennék. Mufurca lettem.
Mikor már betegen szédült, szinte
mohón kapaszkodott belém
ott a tónál, a rézsün.
Ne szoríts úgy – szóltam, és éreztem,
hogy a nyilalló szánalom ellenére,
zsarolhatóan is aljas vagyok.
Erre eltaszított, és sértetten
direkt a töltés szélén haladt, hátha…
Akkor karoltam át először.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-11 19:39:53
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-12 07:52:58