Én nem vagyok ottan a bárkán
Ennyi maradt keze és térdei közt:
Csontropogások.
Karmájába idült a remény,
- álma a megmaradásról
és álmodta a kort,
mely mindent szépre gyaláz majd.
Élni Noé tavaszán !
Nem hullni el úgy ahogyan más,
aki nem is élni való
s már képtelen enni akarni.
Hitte a léha "Noék" tavaszát,
hogy a vén tükör egyszer
még mutat egy embert,
pár percre is emberi szépnek
aki hallgatni utál,
s a halálból visszaköszön majd.
Visszaköszön majd és a Noéknak büszke tavaszán
azt meri mondani ő :
"Én nem vagyok ottan a bárkán..."
Én köszönök mindent. De ti éljetek.
Én nem vagyok ottan a bárkán!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Dokk elektronikus folyóirat, 2015
Kötetben: SZÉP VERSEK (Pécs, 2016)
Kiadó: Katona Béla György
Feltöltés ideje: 2015-10-26 11:42:54
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-26 11:46:41
