Horváth Dorottya
Szem
I.
Csak látni egy kicsit...
Hogy ki ne üresedjen
két mohó szemem.
Hogy ne nézhessek napba
így, büntetlenül.
hogy lehessek én is
vérző, ősi mítosz,
hogy sírhassak,nevessek
felelőtlenül...
Csak látni egy kicsit...
Tarka kavalkádot,
sárga őszi fákat,
láthatatlan képet,
színes tükröket.
Minden igaz arcot,
az arcokon érzést,
könnyet, mosolyt, szépet,
engem, tégedet...
Csak látni egy kicsit...
Az álmot és a valót
mindenek felett.
Hogy sírhassak titokban
virág-könnyet is.
A miértért válasznak
véres áldozat.
Átlátni szépet, jót, és
mi huncut, hamis...
Csak látni egy kicsit...
II.
Az arcok mögé látni,
a szívek mögé látni,
a falak mögé látni,
a "mögé" mögé látni...
Napot nézni,
Éjet nézni,
Embert nézni,
mindent nézni...
Miattad, miattam,
kavalkád, riadtan,
Meglátnál-szeretnél,
megláttál-szerettél,
láttalak- nem szeretsz,
nem szeretsz, elmehetsz...
Csak látni egy kicsit...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|