Ördögjáték
Hogy kellene az élet végét
példamutatóvá tenni,
kinézni a kórházi ágyról,
s a fénylő várost szeretni,
amelyik kevés boldogságot
és sok szenvedést zúdított
öreg fejemre rendszeresen,
s inkább meghalni buzdított,
mint nyomorultan, félve élni,
a határtalan szenvedés
ismétlődését újra-újra
rettegni, hogy az nem kevés,
mert megszokottá sem válhatott,
inkább menetrendszerűvé,
s a tiszalöki vicinális
úgy emlegette, az övé
ez a kínzó ismétlődése
az életemnek nevezett
gyötrődéseknek minden reggel;
ez már istenverés lehet,
mert valahogyan rászolgáltam,
nem hagyott ki egy óra sem,
az ördögök játszhatnak így csak
kegyetlen pontosan velem.
2015. szeptember 24.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-09-24 05:20:17
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-24 05:20:17