Ajkára forrt az ének
Ha úgy gondolod, tied a világ,
meg kell fizetni érte rendesen,
az ütésekre mindig visszavág
pontatlanul és mégis szelíden
az ingerültséget nélkülöző,
csontig hatoló tejfehér virág,
szerénységével zordan feltűnő,
sebeket vágó, friss, törött faág.
Így lesz követhetetlen nemtudás,
amit egy egész élettől tanult
az ember, ez a suta, felemás
teremtménye saját istenének,
akinek ajkára forrt az ének,
s zengi, míg rá nem jön; bealkonyult.
2015. augusztus 7.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-08-07 15:27:32
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-07 16:04:26
