mese mese mátka

én hat-hétévesen meghaltam,
nem vették észre, mert csak úgy állva,
de jártam tovább az iskolába,
ha kellett szavaltam,
a menzán kétszer kértem repetát,
(csak túrós-csuszát)
és szemem alatt a mély-lila maszat,
nem hullafolt volt, a Kovács Józsi
vert be egyet a négy céből.

a tegnap azt álmodtam, hogy élek,
- na baszd meg -
kezdhetem elölről az egészet,
fogat, körmöt növeszteni,
tipegni kéztől-kézig,
ballagni a sorban mikor apám kísérik,
az oviban megint csiga a jelem,
- s újra állva halni -
hiába vágtázik velem a jelen.

félek magamtól szinte rettegek,
ezért kanyargó hurkokon megyek
az Út helyett, mégis lágy a-moll szélben
lágy a-moll a bokám,
arcom ránc egy vén hárs homlokán,
így ront rá az ősz a nyárra,
tarlót éget késő délután,
s ha a kötélről valami csudatűz lerágna,
táncolnék a torzs kormos fogsorán.












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-07 17:39:34
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-07 17:39:34