Sírok

Sírok mikor meglátom hogy jössz elém
Vékony vagy és szédülsz de vártál
Sírok hogy hogy nézel már ki
De még nem mindegy törődnek-e veled
Sírok mikor azt kéred üsselek meg
Mert az apád óta senki nem mer
Mindenki csak tisztel és bókol
Sírok mikor olyan kicsi vagy a takaró alatt
Mintha ott se lennél

Szeretem a kiszolgáltatottságodat
Szeretem a véredet a sebeidet
Szeretem ha bepisilsz és az átázott meleg pelenkádat
Szeretem az infúziót és fecskendőt a karodban
Szeretem a taknyod fülzsírod csipád amiben tus ropog
Szeretem a nerc alól kivillanó plezúros térdedet
Szeretek beléd rúgni aztán ápolni vigasztalni
Szeretem azt hinni nem jöhet már rémesebb

Nekem még sose volt orgazmusom
Sose volt aki magamért szeretett
Sose voltak olyan érzéseim mint a normális embereknek
Sose értettem őket
Sose leszek olyan mint ők
Nem is akarok
Sose leszek boldog és elégedett
Hiába akarok
Nem leszek
Sose





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-06 18:10:21
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-06 18:10:21