akasztott emberként csüngök minden szavadon
egyik hazugságodat fedi a másik
én meg hallgatok hogy elhiggyelek
mígnem a büszke valaki aki voltál arrébb tol
közénk fekszik
de letörlöm a lepedővel
mint egy félresikerült rúzsfoltot
már csak sminktelen arcodon tudok elaludni