Magamra zárom a Vatikánt !

Kint , mint a hurrikán - fújjol a szentségtelen tömeg.
De én magamra zárom ezt a szent Vatikánt!

Már-már a falak is megrepednek
fehér szobám körül,
melytől templom a templom -
a tisztaszoba körül.
S a barbár nép odakint majd' betaszítja az ajtót...

Odamegyek az ablakhoz elhúzom a firhangot -
Lám itt vagyok! Figyeljetek!

Karommal, mintha ocsút hintenék
és
  Bóóóóóó! Bóóóóóóóó! - így hőzöng a nép.

Azt hiszem be kell húzódjak galambdúcomba -
A térről már elkergették a galambcsordát...

Őrülten rohangálok az embertömegre néző loggián,
odalent húszezren, de legalább tizen-nyolcnyian :
S azt mondják : Önnön pápaságom vétkes.
Na de kavicsot nem mer egy keresztény se szórni rám...

Ők Jézusban élnek és tudják a kődobálók törvényeit.

A vallástalanok náluk keményebbek.
Aztán vannak, akik miatt azt mondám: Barbárok.


Hömpölygő tömeg kívül
és Én bévül.

Isten a tömegtől elválasztatott.

Ha nem így lenne ,
valóban hatalmasnak kéne lennie.

Ám így elég , ha csak akkora,
mint egy lélek...

De itt áll a tömeg házam előtt.
És engem vár, hogy feleljek meg.

Ki merjek e állni tógában, azzal a pápai féltökkel fejemen?
Vagy templomtornyot mintázó föveget húzzak e?

S alatta az arc milyen legyen ?


***

Félek. Nem merek halkan beszélni.
Gyors , széles mozdulatokkal merek ocsút hinteni -
néhány másodperc erejéig -
Míg követ nem szórnak az erkélyre,
aztán kővel zúzzák be az ablakot.

Ők nem hisznek Istenben.
Se a keresztény.
Se a pogány...

Megkérdőjelezik atyaságát,,
   hogy  a Pápa Tőle van...

Csakugyan - még , még , még

a percek erejéig élveznem  kell ezt az idült tömjén
és faggyúszagot  
ezt a sekrestye aromát, amitől ez templom.

Hiszen az élet  pusztán csak perc...

De   mekkora egy  perc ?

S mekkorák fölötte  a cágerek ?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-15 15:31:38
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-15 19:30:11