Panoptikum
Néha megijedek a saját vágyaimtól
De pár tiszta pillanat után
Ismét simogatni valóan molyhos
Penészként tenyészek
Sötét meleg vénasszony-ölekben
A kedvesem minden extrával rendelkezik
Amit az orvostudomány megenged
Katalógusból választott önmagát lefejtem róla
Csak tőlem nem szabadul sohase
Belebetegszik
Hogy mikor kórházba kerül
Nem mondja be a híradó
Nem bujkál újságíró az ágy alatt
Nincs rejtett kamera a lázmérőben
Így már nem szabadna élni
Fürdetem ahogy Lenin testét
Szépen elfogy majd
Csak a látogatóknak fel ne tűnjön
Mikor nagylelkűen átveszi a helyét
Egy fájdalommentes viaszbaba
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-04-06 23:10:00
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-06 23:10:00
