Mese

Volt valahol egy nádas közepén egy tó
partján és vizében burjánzott az élet
keszegek kárászok pontyok békák siklók
vízi szárnyasok sokasága élvezete a víz
a nádas a hínárok terített asztali bőségét
paradicsom volt ez
semmi nem zavarta a nyugalmát
egyszer talán egy gólya
vagy más madár csőréből
amelyik átrepült a tó fölött
lepottyant egy ujjnyi csuka
gyorsan menedéket keresett
a víz alatti dzsungel sűrűjében
nem is sejtette milyen helyre került
az ösztöneiben megbújó ragadozó
jobb életre nem is vágyhatott
elkezdett vadászni a felhőnyi ivadék között
eddig át nem élt riadalmat keltve habzsolta az életet
ahogy nőtt azzal együtt nőtt az étvágya is
villámgyors volt és telhetetlen
nem menekülhettek előle
először a keszegeket a kárászokat irtotta ki
aztán jöttek a pontyok a vadkacsák
elkapta a siklókat a békákat
és minden mást ami úszott a vízben
az évek alatt embernyi méretűvé
szörny lett
semmi nem bújhatott el előle
végig portyázta világa csapásait
lesben állt
de egyre kevesebb áldozatra lelt
végül egyedül maradt
bolyongott a birodalmában
az kihalt volt és ő éhezett
talán érezte talán nem
de fogyott az ereje is
egyre többet bújt meg hínárok rejtekében
ott lebegett mint egy árnyék
egy hajnalon a hátára fordult
és kisodródott a nyílt vízre
még pislákolt benne egy kis élet
fordult volna vissza de már nem bírt
aztán nekisodorta a hullámzás
a nádas szélének és ott fennakadt
és elpusztult
múlt az idő
szétfoszlott a bőre
egyre nagyobb darabok váltak le róla
aztán lesüllyedt a mély iszapba
lassan eltűnt
a nyoma is






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-05 15:43:24
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-05 20:19:32