önkínzás

mögöttem felkavart utam, hagyom
előttem még a céltalan, de nagyon
fülembe monoton, ismert zene
mit patakként testemben végigengedek

lüktető lábam lankadatlan, fájása se lohaszt
gondolataimat is túlhaladja, a repülő tájak
arcomon utolsó könnycsepp is felszáradt
akkor utamat bejártam

de nem jöttem rá, mi kínzóbb
a vágy a fájásért, vagy maga a fájdalom
így holnap megint útra térek, de nagyon
gondolataim biztos elkísérnek, mert hagyom






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-02 17:47:06
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-02 17:47:06