fantazma

füstkarikákat eregetek a felszálló ködre
meztelen lábam eljátszik a nyirkos földdel
elmélkednék e néma tájon
fejembe mégis lüktet egy régi mámor

érzéseim Téged magamban hosszan kísérnek
ködbe veszett látásom tisztul épp előtted

láthatóvá váljon szemed utolsó nézése
izmaid megadó enyhülése
kifeszített vonaglásod még nem elég véres
karcold bőröd nem elég szenvedélyes

így álomból kilépve tested felé lépek
megnyissam szíved borítását, bensőd végső zihálását
meztelen lábam között kis patakba csurdogáljon
megszínezve e szürke fantazmagóriát






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-01 20:21:52
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-01 20:53:52