öngyilkosság

egy nap úgy döntött
hogy többé ki sem lép a lakásból
azután
hajnalban kelt
ivott egy adag hideg kávét
azt a pár tucat könyvet olvasta ronggyá
ami a polcokon volt
néha kinézett az ablakon
nem beszélt csak az anyjával
az meg hordta neki a szomszédból a csigert
este hatra már
mint egy csecsemő úgy aludt
a mája nőtt
az arca szürke volt mint a hamu
és az egész teste remegett
mint pókháló a szélben
pár hónap múlva már ki se kelt az ágyból
felfekvései lettek
a fogai rohadtak a szájában
de a szeme ragyogott a pancsolt bortól
jött a szeptember  
besárgult  
felfúvódott
már csak hörögni tudott
mire beért vele a mentő
meg is halt






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-08 16:18:51
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-02 15:33:40