csak árnyék
és körvonal volt
születésekor
föléje
nyúltak- magasodtak
a tél végi fák
vágyott,
mint a kertikék
ibolya
a föld langya után
így tavaszodott
lamentált benne
hideg-meleg
nagy esők gyűltek
fáradt arcú
pocsolyákba
tücsökszóval
temette magát
régi kedveseket
taposott-táncolt
lábnyomába
a hosszú combú nyár
