Lát-lelet

csak pisszenés a nyár

fakarót nyelt szelek
nyalják a jeget
korcs, fekete füstgomolyag
csahos
láncán lóg az udvaron

összement reggel ez
nagy gubancokban nyúlt
összedrótozott arcok
az utakon
mind egy-egy nyeretlen szelvény
unt és monoton ütem
láb láb elé

kicsiny lyukakon ki-be
huhog a tél
néhány hiányzó cserép
ház
avítt gerendákon tető
roskatag

nem hetvenkedő
kognitív képességei
sokmázas csillagnak
ma haloványulnak
sitt a kertben, amolyan
világvégi hajnal
világvégén

itt apróban fizetnek
háromnapos a kenyér
zsírpapírt gurigázik
kedvetlenül
viszi a táska a gyereket
padba, iskolásba

a pálya elhagyott
nincsenek hajrák
kurva anyádat, hülye bírók
csak csikkek
ázottak, nedvesek
hajléktalanok rémálmait
írók

mint én is
nedvezz seb
hogy ne feledjem
krisztus, ha van
meztéláb jár, kötött pulóverében
megannyi álnok piszokkal
a mi mocskaink

kólát innék
felböfögne emlékezeted
mert feledhetetlenül
áll a számlán
az ár
a kapu nyikorog, hevenyészett
pár léc összeszögelve
csibehálós

ez tartja össze mindenünk
mint az ima
s ha zihálva megkerülöd a falut
szádból kilépő párádon
átszűrt cseppjeid
lelkedként
párolog

a hidegben






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-03 15:27:13
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-03 15:27:13