kivetítés

micsoda édes - keserű lét ez
koldussá rongyol menekültté tesz
arcomon szégyen kínom a szellem
üres kalappal köveken fekszem

kenyerem száraz borom rég nincsen
minden sarokban vádol az isten
bűnben fogantam bűn amit hittem
ámor nyilától feljajdul a testem

ha nincs helyed itt keress magadnak
címer előtt meghajolni kevés
mint a forró prérin folyton űzött
vadnak a szomjú menekülés és én

de mit számítok túlélni tartozom
lelkem megosztom nem maradt másom
sem éhezésem sem mohó falásom
sem egy rendes utolsó dobásom







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-21 11:40:29
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-21 11:40:29