Ha nem

minek ez a tengés-lengés,
mikor akad borotva, kés, vonat,
melyek rendezhetnék sorsomat,
az egyik vonz, a másik taszít,
lehet, a félelem igazzá tanít,
mert így életem semmit sem ér,
akár a folyó: míg a tengerbe tér
cipel követ, dögöt, hullákat,
nincs holnap, s gyűlölöm a mákat,
meg kéne találnom a forrást,
amiben se örvény, se sanda sodrás,
csak kicsordul tisztán a sziklarésen,
egyre gyorsabban, mint a szívverésem,
és ha valahol kerekre mélyül,
ott csend lesz, s végre velem vénül
az örökké fortyogó dühödt vérem,
ha nem, száradjon borotván, késen, vonatkeréken.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-20 14:36:10
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-20 14:36:10