Varjak

A telem utóját varjakkal röptetem.
Majd keleten, vagy észak nyarán,
a nyugatok délvágyú tavaszán
költik telem feketére új ősz után,
ha visszahullanak.

Most lesz tavasz.
De a feketéket átőrizem a zöldeken.
A színe-váltó természetek
nem érintenek már nélküled.

Télbe nyúlik a tél.
Még itt vannak a varjak.
Elszállnak. Bennem maradnak.
Engem már csak a feketék takarnak
reményre. Kérge lettem a rügynek.

Megszűntek a hűtlen, szürke ágak
vágyain ujjongó álmaim.
S a vágyakozásom utánad is odalett.
Hova? Nem tudom. Csak odalett.

Talán soha nem volt csoda sem
tavaszban, nyárban. Csak télben.
S így lett menedékem a tél.
Nélküled. Feketében.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.