Játssz hát tovább

Játssz hát, játssz hát tovább és ne várd,
hogy a világ átírja neked a szótárt,
lehet zavar, ha néhány fogalom megkavar,
és egy érzés megzavar, a torkod néha kapar,
mert már kimondtad, lehet nem is akartad,
de felavattad önmagad szobrát, zavarhat,
hogy márványba véstelek és nem kértelek
szépen, szavaim érdesek, eléd térdelek,
de hallgatok, már nem álmodok, most fázok,
nem lázadok, elmúltak azok az alkonyok,
mikor csodáltalak és minden percben vártalak,
börtönbe zártalak, s nem védtek várfalak,
csak pókhálót szőttem köréd, úgy miként,
nőt birtokolunk férfiként, egy nyáridényt
kértem, de féltem, képes vagy-e értem
vétlen létezésem bűnbe vinni, a fényben
állsz, csak árnyékod vagyok, még álmodok,
még várok, de mint egy átok, én is elmúlok,
azok az alkonyok, mikor elaludnak a virágok,
az éjbe zuhannak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-04 00:12:19
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-04 00:12:19