súrlófényben
azt hiszem nem tudnálak már ugyanúgy
olyan öreguras fáradt trubadúr
lettél egy lefutott színdarab után
a kezed is ráncosabb azóta tán
mégis itt kuporogsz szívkuckómban
otthonosan hiányba fásult szótlan
és pörölnék hogy árt ne igyál sokat
ha borokkal borogatnád sármodat
oldalról lopva egy kicsit néznélek
súrlófényben öregebb az arcéled
idegen mégis ismerős káprázat
és megsimítanám a lábszárad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-12-31 14:34:00
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-31 14:34:00
