A nyár emlékére

A fagyos, zord szellő elvitte illatod,
Míg engem néma magányban itt hagyott.
Üres lépteim nyomán zokog az avar,
Az őszi szél merev leveleket kavar.
Mind lassan sárguló, törött angyalszárnyak,
Melyek még e mocsokban is visszavárnak.
Nem is olyan régen még vágyaid égtek...
Most a kelő nap jeget könnyezik érted.
Én csak meredten nézem hulló fényeit:
Egy őszbe-tűnt nyárnak múlandó képeit.
Hiányzol! Tudom, vissza hozzám nem jössz már,
De kitartóan tovább várlak, virágzó Nyár!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.