Predesztináció

Gyönge vállamon
viszem kolostorom.
Enyém. Sorsomra tapadt,
mint hullámzás a tóra.

Tudom megírva voltak
a terhek. Törvény szerint
való örökségem viszem
és örökítem tovább,
mint apám elrendelt
Koppány himnuszát.

Megkeresztelt imákba
rejteném lázadásom.
Messiásom, apám kezével
simogat, kereszttel
feloldva sorsomat.

Az apa-szülte megváltó ígéret-rege
igaz költemény-remény.
És átok. Az örökös lázadások
között az eszmélet: magány.
Hatmilliárd talányból egy.
Ember. Így rendeltetett.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.