A víz

azon a nyáron ilyen idő volt,
három testvérem maradt a
strand langyos vizében.
nagy gyerek voltam már,
mikor később, arrafelé
a parton, részegen sírva
utánuk pisáltam
(„nem adhatok mást, csak mi lényegem"),
azóta öregszem.
számolni (sírni is) majdnem
teljesen elfelejtettem már,
akár ti, mind.
ha kérdeznék,
szemetekből
szárazvirág legyint.
Itt minden pohár vízre
vár egy zsák cement.
Pocsolyában,
felgyújtott papírhajókat
úsztatom a jövőt, a múltat, a jelent.
  
Lesz még tavasz, esőbe öltöztetni
és lesz nyár, megégetni testem.
Most korlátok vannak, köztük hazajussak.
Meg életem. Hogy szeressem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2004/3