SZERETEM_AZT_A_KIS_IFJÚ_PROLETÁRT!

November tizenhét.
Budapest egére megint a  forradalom keze ír.

Nézd ! Ő, a mi fiúnk :
a vörös sálas, bőrkabátos pionír!

Szakadt kis kutya. Istenem: Mint mi !
De egy világot rendít meg a hangja.
Holnapra be fog rekedni.
Bár én lehetnék az, ki őt majd gyógyíthatja !

Látod ? Épp olyan , mint mi ez a szónok-gyerek.
Tudom, hogy kemény bőrkabátját lerántaná, hogy rálőjjenek!

Nekem az a kamasz-mell kell,
az a váll kell,
az a szikár emberekre jellemző  donga.
Ordítson! Nem volna jó, ha most csak dongna !

Kocsmásan,
munkássan,
mint egy őszinte ember

kiáll a nép elé. Nincs mása:  
Már csak csontos ökle  fegyver!

Ó bárcsak hozzánk térne meg este!
Mellét is csókolnám veresre!

Megkérdezném:
Mit tettél, fiam?
Tüntettél?
Beverték arcodat?
Én majd helyreteszem vérző orrodat !

Levenné sapkáját , s úgy belebújnék abba
a kis tetűfészekbe, mely göndörszik alatta.
Ágyamba fektetném. Kötném bordáján a sebet.
Megkérdezném reggel, hogy ki verte meg.
Mondaná a rendőr. Felszisszennék.
Mondaná: Édesapa.
S  édes lennék.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: 2014-es eseményekFeltöltés ideje: 2014-11-18 18:23:00
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-19 20:07:11