bulgakov
Repülés-álmaimból
kiveszett a könnyedség.
Kocsmaasztalom alatt
fóliába csomagolt ruhátlan nő.
Lerántom a leplet a jövőről,
még ha Janus-arcú is,
megeszem a papirost,
nyálcsorgatok, öngyulladok.
Krémszínű függönyök,
kopár fény, fegyverropogás.
Titkolom az emberek elől,
hogy a nippek mellett,
formalinba téve,
kutyaszívet őrzök.
Az ördög magával visz,
nincs árnyék, ami elrejt.
Az alázat az én menekülésem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-11-15 14:55:46
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-15 14:55:46
