Busznyák Imre
Őszi pléd alant
Nincs kincs,
ha már a lány
ölében
fölényem
vége is el
vész, elvisel,
száraz a vágytól,
kongatna magáról...
napestig a tornya:
vonz, vonzalmam oltja.
Rozsda rág a csokrokon,
megszól majd a sok rokon,
temetőkert az a berek,
megindultam, hazamegyek…
(a sarkon fordulok)
Szaladgálok ott, csöpp gyerek
szétrugdosom a köveket,
átvágtatva poklokon,
apám adta ostorom!
Nem ütöm a lovat.
Aki fönn adogat
és odalát, hol
bújik a bátor
ő az isten,
aki ismer,
aki benn,
akiben
anyám talán
hitt itt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-11-01 07:58:26
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-01 07:58:26
|
|
|
