Egy szentimentális szatír naplójából

Hajnalpírba feslő melled dombja
úgy emelkedik-süllyed mint a lift.
Ajkad bolondja vagyok, míg ontja
fondantba mártott mézescsókjait.

Kaucsukbabám vagy, nózid kis dudor.
Úgy olvadok, mint kávéban cukor,
ha karcsú csuklódat tekergetem –
kissé kijár. Ma nőtt egy herpeszem.

Oly gyöngy-fehér a Te combod íve,
élvezem tőből hajlítni ki-be.
Elmentél, könnyeddel átitatott
pézséd csöpögő orral itt nyafog

a dívány alatt, vádlón rám mered,
és összegyűrt arcán némi durcival
helyetted kérdi: mondd, miért szeretsz
Tamást, és én csak téged, vén szivar.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-20 11:56:55
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-20 11:56:55