Mari marihuánája
(ballada)
megszívta Mari, bár
hajlakkok feszültek hajára,
s társa, egy unalmas menüett,
táncolt vele,
gyász helyett, gurgulázón kacagott
szinte, szinte mintha sírna.
kacsmargott, de szépsége
nem volt rimánkodó,
tűzhányót okádott
egy piszoárba,
s akkor a Nap kisütött, de
szempilláját képtelen lefogni.
gurgulázva kacagott,
édességet kívánt,
a te és én közötti távolságot
hosszan méregette,
majdnem szép volt,
az ajka és a kék között.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-10-09 19:17:44
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-09 20:48:40
