halulnézet


az úr, az idők múltával, olyan furán bámul!
teljesen megszédít ez a hideglelős nézet.
na persze, a mit sem sejtő halandó csak ámul:
mi ez a tört optika, tükörszoba-igézet?
mondd, ugyan hol járható ez az imbolygó korzó,
ahol a sátán ily csúful gúnyolódhat velem?
de hát ki mondja ki végre, amit lát, az torzó!
érzem,  a nyelvre csúf terheket ró a félelem.
valaki kénye, kedve szerint hajlítgat teret,
mi pedig, mint megannyi kiszolgáltatott állat,
ím, jámbor szelídséggel vágunk magunkon eret.
mire az úr arca rezzen, és megvon két vállat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-26 12:39:39
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-26 12:39:39