Villanok egyet
földnek, egeknek
és ízeket fényezek a szavaknak.
Kenyérbe, kalácsba bújok,
zsemle-puffancsába
a mindennapnak,
hogy haraphass, adhass!
És szájad tátva
beleámulj a harapásba!
Ha azt érzed:
ez anyácska az édességes,
csodázva szólj,
érezd,
hogy édes!
És fényesen add tovább
mézízű sóhaját!
