két háború közt
A presszó ajtaján részegen dőlsz ki,
látod, a szél rohan a nyugvó Nap felé,
szakállas portól homályos a jelenet.
Emlékfoszlányok, mondatok tűnnek el,
ami marad, azt elmondanod nem lehet,
ólommal leforrasztott fülek.
Két háború közt züllenek a próféták,
fiókba zárod, felejted Istent,
sárga házban fehér rácsok mögé kerülsz úgyis.
Bukdácsolsz a kegyetlen neonfényben,
irgalom
továbbra sincsen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-18 22:33:43
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-18 22:33:43
