Kánon
„Mert elhagyatnak akkor mindenek.”
(Pilinszky: Apokrif)
1
A panelsorok közül indulok,
a zárt kapualjakban halvány világítás,
az ég, mintha nem is lenne,
a köd pedig, ahogy egy olcsó díszlet, őszt idéz.
Kijutok-e a városból,
mielőtt még valósággá válik a híradók rémkeltése?
Nem szállok buszra,
kipufogófüst kíséri lépéseimet,
kialvatlan arcom, levehetetlen betonmaszk.
Súlya, földre húzza tekintetemet.
Mintha évek óta virrasztanék,
lázálmaim is szokványosak lettek,
légyraj lepte kávéscsésze,
bűnözők tetovált háta,
gyereklányok fedetlen alsóteste.
Felismerem-e, ha szembejön velem,
és kalapot emel a pusztulás?
GPS nélkül, hátizsák nélkül, telefon nélkül megyek.
Beárnyékol egy műholdvevő állomás.
2
Éjjelre már fák között járok,
leveleiket permet harmatozza,
vegyszerek édesítik a gyümölcsök húsát,
harapok belőlük,
gyomrommal, akár egy idegen testtel, úgy bánok.
Mikor megérkezem,
asztalhoz ülök,
talán beszélni is lesz miről,
és a húsleves majd úgy gyöngyözik,
ahogy Szindbád előtt a filmben.
Mert kellesz.
Csak a szavak porrá zúzott kövek a számban, szitálnak.
A kerti hintát te hajtod,
hátradőlünk, eligazítjuk a szivacsot.
Előttünk az égerfát koromszínűre festi az est,
mintha tegnap égett volna tövig.
A rajta gubbasztó madarak elfelejtették éneküket,
ahogy a kiöregedett bárzongoristák a slágereket.
De nem talállak sehol, állok egy leszanált tanya előtt,
szétrohadt bútordarabok hevernek az udvaron.
Egy régi bicikli váz - pedál nélkül.
Hideg van.
3
Isten néz.
Ösztöneimet morzsolja két ujja között.
Fogynak a napok.
Még harmadnap is ugyanott teszem a semmit.
Szemem megkövesedett csigahéj – szárazon fénylik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Hitel, 2014/7,
Feltöltés ideje: 2014-09-08 13:30:29
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-08 13:30:29