Egy istenes vers, Ilia Mihálynak
Ne jöjj nekem nagy hegyeiddel,
évmilliókkal, pillanat –
tudom: nem több és nem kevesebb,
ami volt – úgy lesz -, megmarad –
de bárhogy alakuljon mássá,
anyag: sötét anyag marad,
míg rá nem fested arcod mását,
ki a sötétből kiszakad,
s elébe tárod, igaz ünnep,
mi több, fényesebb mint anyag,
nem annyi csak, mint önmagában,
mert minden pontja túlmutat –
s begyűjtöd apró csillagunkat –
fájt vagy öröm volt? könny marad,
s hiába osztod újra majdan,
az életé minden anyag.
2014.09.29.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-07 21:17:15
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-07 21:17:15
