noir
Törött csempe ropog
ráérős léptek alatt.
A falakra vacak sminket fest
a redőnyön átszűrődő esti fény.
Alig ismersz magadra,
rég nem beszélsz senkivel,
ilyenkor legalább őszinte vagy.
Gyomrod vajon meddig szűkül,
mikor ajtót kell nyitni,
és az esőfüggöny foglyul ejt.
Legyintesz
az asztal felett köröző légyre,
kikászálódnál, de nem megy,
beleszürkülsz a fotelbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-06 14:57:12
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-06 19:17:43
