Magányosok éjjel
Találkoztam egy hóvirággal ,
Magányos csendes estén szembejött.
S ketten vergődtünk tovább,
A kétségek között.
Elmúlás , üresség
S ő a szirmaival
Simogatott,
Csak már nem adhatott jövőt.
Hívták ,szerették
Forrón átölelték .
De mára feledték.
Sírva keresi
mit elhullajtott,
a múltat s a jövőt.
Volt neve is száz ,
s mind amit egy érzelem,
adni mer.
S egy utolsó a száz egyedik ,
fájón bevésődve :
a VOLT.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-04 16:49:53
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-04 17:39:10
