József Attilához


jó, hogy a fémet nem lopták el
és a víz nem tud elsodorni,
kiültettek a vén Dunához,
hogy nézd a bukdácsoló dinnyehéjakat
ha a dinnyeprogram megtermeli
a már bejegyzett hungarikumát

néha melléd ülök majd és hallgatok,
mert ma aki beszél az ellenség lett,
majd együtt hallgatjuk a parádé
hangjait, mikor magasított sarkú
cipők koppannak a díszburkolaton
és főtisztek dísz-lovai potyogtatnak
a dísz-nemzeti ünnepek kordonos
megemlékezésein

vajon mire gondolsz? hol jár
az emlékezet, Bécsben? talán
a Sorbonne-on? miután Holger
eltanácsolt, és nem "Tiszta szívvel",
lehet az öcsödi gátoldalon sétálsz,
mikor Gombai úr állatait kicsaptad
legelni és a világ dolgait gondoltad
át éhesen

látod a parton sétálókat? jól öltözött
népek, jó vagy nekik egy szelfi képhez,
meglehet neved ismeretlen nekik,
munkásokat ne keress köztük,
ők a nyócker nyomorába süllyedtek
a minimál béres-világban, ha van
valami munkájuk, ha nincs, akkor
marad egy statisztikát javító
közmunka státusz

talán azon töprengsz, hogy Szárszón
mégse kellett volna? mert ott csak a
a szép-szerelmek izzadtsága sodort
a sínekre, ma már megbomlott elmének
könyvel el a "hivatal", pedig
Bécsben jók a pszichológusok (mint
látod más odajár), csattognak az
acél-kerekek, néha versed ütemét
idézik

jó, hogy a fémet nem lopták el
és a víz nem tud elsodorni





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-01 08:08:28
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-01 08:09:51