Félúton

hosszan mutogattad a kivágott fák keresztmetszetét: ez az idő
otthon koncentrikus körökkel rajzoltam tele a lapokat
és sokáig bámultam őket hogy felfogjam
de még nem adatott érteni
mikor meghaltál fiókba zártam az összes lapot az összes idővel
s eldugtam önmagam elől a kulcsot
nehogy valaha is megtaláljam
félúton néha még visszanézek
az évek: levedlett kígyóbőrök a porban
a tükörkép egyre homályosabb reggelente
s egyre többször félek hogy lekésem az utolsó vonatot





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-21 23:24:03
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-21 23:24:03