Negyedik fal

negyedik fal, hisszük, hogy takarásban vagyunk,
hisszük, hogy csak valami rosszat álmodunk
és majd ha ébredünk, nyújtózunk a világra,
minden megváltozik, rálelünk egy virágra,
színe, illata varázsol, kezedben éled,
aztán rájövünk, hogy fantáziánk téved,
mert művirág a díszlet, és szédülünk, forog
a színpad, a függönyben Júlia zokog,
Hamlet itt felejtett koponyájában felbukunk,
szövegkönyvből olvasva vaskosan hazudunk

negyedik fal, hisszük, hogy takarásban vagyunk,
melleddel játszok, az ágyban nem csalunk,
a szó hazug lehet, a test soha, ott a nyoma
szádon, bőrödön, fogad mar belém, áfonya
ízű a húsod, vigyázz, mert csak díszlet az ágy,
imitáljuk a szeretkezést, korlátozott vágy,
az a negyedik fal nem takar, gyűrött bugyid
a zenekar nyakába hullik, ja - és kicsit ducit
mutatsz, húzd be a hasad, főszerepló vagy,
egy monológ dialógban, én meg ki cserbenhagy

negyedik fal, hisszük, hogy takarásban vagyunk,
néha a proszcénium páholyra bámulunk,
faarcok lógnak a levegőben unottan,
papírmasék vagyunk, préselt képek albumokban,
mint marionett figurák drótokon rángunk,
valamit örökké harsányan demonstrálunk,
aztán meg kezünk szánkat takarva kiköpünk,
mert már gyomrunk forog és pokolin szédülünk,
a negyedik fal nem takar, le kéne bontani,
vagy álljunk félre és hagyjuk összeomlani

negyedik fal, hisszük, hogy takarásban vagyunk,
hisszük, hogy nem is létezünk, csak álmodunk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-16 21:13:13
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-16 21:13:13