balladám
azon a nyáron nem fogtam semmit,
de rám talált a nagy aranyhal,
és biztonságom partjáról lerántva,
vitt magával egy arany hínárral hímzett tóba.
uszonyai hasították a vizet, s én repültem
a folyékony égben, az aranyhal hátán.
pikkelynapjai vakították szemem,
önfeledten bolondozott világában velem.
egy fekete örvény közepéhez érve
megállt, s rám nézett csillogó szemével.
aranycsúszda hátáról komótosan
"féltve" csúsztatott az örvény közepébe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-08-12 10:44:27
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-12 10:44:27
