Skizofrénia

Márqueznek

Én nem tudom, Gabónak volt-e társa -
nekem ha volt, hát félve menekültem -
irígyen néztem vissza, rá, Gabóra,
ki úgy kapott a pillanatba, mintha
évezredes lehetne, ami egy perc -
és nem megunta, szívére se vette,
akár az állat - pillantása tenger,
s mi belémerül, abba' ő is benne -
mert hű a víz, ez áldásteli átok,
lekaparni sem lehet korallvázról,
s mi él - virág - hiába foga, karma,
ki magról jő, bimbózik öntudatlan
- egyértékű határán túli mással,
ő innen él - a tenger betakarja.
(2014.08.05.)


Skizofrénia

Honnan a hasadás benned, kisfiam -
két patak ága egybeszaladt folyó -
hát nem a tengerbe és az égbefusson,
mibe az idő belekapott?

Sem az egyik, sem a másik vizen
nem akaróztak ellenséges hitek -
összes percünk utólag lett igaz,
emelkedő és titkosrendű hidak.

Tükröződnek mihaszna ívei
ki nem vigyáz, azon korlát nem segít;
eredeti minden vízbeugró,
olyan, akár egy másik vízbe ugró.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-06 23:21:20
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-06 23:21:20