Merengés


Nézem a vízesést, mely hegyről zúg alá,
Porzó vize ontja a fátyol-sugarát,
Fehér füstje függönyét ereszti mélyre,
Cseppzápora habosan csobban leérve.
Tünemény a vízgyöngy lezúduló árja,
Pompás szépség természet csodája.

Eltűnik az aranyló napsugár fénye,
Ha mogorva felhő záporoz eléje,
Széllovag a felhőt elfújja távolra;
Kacag a napsugár, öltözik bíborba,
Palástját teríti az égre és földre,
Szivárvány-szalaggal köti őket össze.

Sokarcú kalandor lelkem vibrálása,
Pillanatra megérint halk susogása,
Szépen invitálnám és szívesen fognám –
Lelkemet kóstolja, máris rebben tovább;
Nyomában egy újabb mórikálja kedvét,
Leteszi névjegyét, otthagyja hűlt helyét.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-04 15:36:23
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-04 15:36:23