Meggidó

hol is vannak bennem kapcsolók,
kilincsek, erdei ösvények?
benyomhatóak, lenyomhatóak, járhatóak?
sűrű jáspis rengetegben lakom
amíg karok nem öleltek
csak szomjaztam, éheztem és hiába

most, mint máskor
éppen úgy
egyedül

elrontom a gépet, már akadozik
zihál, kopik, elfáradnak a kerekek
megun engem, mert hitetlen
romlott vagyok
pogány krisztus, ha tetszik
vagy meggidó lakosa

most is, máskor is
kétkedés, mély kút
a szívem

nem is alkalmazkodom a Naphoz
vezérlő csillagomhoz a sötétben
a lelkek völgyében
kormos a szél, susogós a köd
lápomon vagyok csak otthon
hogyan érted meg a kísértetet
megidéztél, kopogtam
egy a nem, kettő az igen
kérdeztél, feleltem
közelebbről már nem is tűntem annyira
különlegesnek

protokoll szerint
magadat nem ismered
mindig sztenderd mondatokkal
történtek kereséseid
mert az éhség egyforma mindig
így kapartál ki kis földkupacot
tán véletlen, tán nem
olyan mindegy
a világegyetemnek

a változtatás jogát fenntartottad
játszottál
jó a játék, ha az ember unja
dolgait
még élvezhető
még élvezetes

eldobandó vagyok
nem visszaváltható
egyszeri fogyasztásra készített
alkalmatlan alkalmazott
alaktalan

hűség
bolond elméletek
zavaros vízben halászom
amit megfogok
kicsúszik kezemből
amihez érek
vonz
taszít

végül légy leszek
idegesítő
komisz

csapj agyon
a vadász dolga ez
te nemes, nagy vad
menj utadra
ne tékozold el
mit megtehetsz

egyszeri fogyasztásra való vagyok
gyomorrontó
émelyítő
alkalmatlan alkalmazott
nem visszaváltható
nem feltámasztható





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-03 20:24:44
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-03 20:24:44