Azóta minden más

A félbehagyott mozdulatfélék
lassan megdermednek, áthaladva
profilod vonalán, ajkad szélén.
Kikockáztalak az időszalagra.

Elröpült szám sarkáról a csíz.
Negatív képek egymásutánját
a semlegesre bomlott hívóvíz
csak áztatja, nem fordítja már át.

Napba nevetni gyáva a vágy.
Megfakult sárga szoknyás
virága, mint gyors fotón halvány
szépia. Azóta minden más,

Nem fontos, hogy mozdulatod lássam,
engedek belém lélegző ingernek.
Maradandó vagy a bomlásban,
újra előhívni még is-merlek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-01 15:33:09
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-01 15:33:09