Jánosé


lemerült aksik
csillagszemű szúnyogok
szemétlerakó
hever a napfoltja
széthasadt zsákokon
macskanyivákolás
bűzfacsarás
a múlttá válás
primitív folyamata

faluvégén szemétkupac
tejfeles doboz résén
átcsikarja magát
olajszín gyík
autógumi
kopottság...elhordott jó sok út
egy kardigán
tavalyi újságpapír
benne régi hírek

faluvégi utolsó ház
kerítésre akasztott
kiszikkadt nyelű kapa
megmaradt száraz sár
ráfaragva
Jánosé
köhögő öreg
benn van, még kinn Nap
mogorva rozsda
bánata
beszélik, volt jókedve egyszer

talán igaz sem volt
tudjuk
a faluszája, cserfes nyelv
az öreg fején fészek
abban ősz madár
kuvik
szeme alatt árok
abba betapadt köd
por
portáján kereketlen
talicska

egyéb holmik
hasztalanok, avasak
mikor láttam
a kerítésnél állt
nézte az éppen estre
öltöző utcát
halkan ráköszöntem
- jobb estét -
ezt morogtam

- két kutya -
visszamorgott
- szintén kívánom -
hangja ráspoly
szelet reszelő
ám mint csöpp villogós
piros csillanás
zavarba jött
s a pillanat röpkesége
elárulta

júdás

egyszer volt jókedve is
talán igaz se volt
faluszáj
beszéli ezt is, azt is
mikor julisa átbicegett
finomabbra szőtt világba
János a kedvét elveszítette
a két hektárnyi
répaföldön





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-31 23:02:40
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-31 23:02:40