Viharban



Fellegek úsznak komor sötétséggel,
megremegnek kint a nyárfa levelek,
és a hegy felett morajló dörgéssel
egy vészjóslóan vad vihar közeleg.

Bogarak futnak lehullt levél alá,
és a fecskék fészkükbe visszatérnek.
Erdő a szeleket megállítaná,
de a fa ágak csúnyán elgyötörtek.

Múlt vihar rajtuk fájó nyomot hagyott,
és szél előtt most szolgaként hajolnak.
Bókolnak,és bólintanak jó nagyot.
Szegények élni,túlélni akarnak.

Majdnem törésig meghajlik már az ág,
leveleket a jeges zápor veri...
Milyen közeli lett a mulandóság!
Egy villám is a véget jelentheti.

Ablakból nézem én,ahogyan tombol.
Ágakat tör,fákat dönt a vad vihar,
és rólam gyenge emberről mit gondol
amikor dühödten felhőket zavar?

Esendőségem olyan nyilvánvaló,
hogy fel sem merülhet bennem e kérdés...
Ereje vad,mindenen átgázoló,
létem neki bogárra tipró lépés.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-29 20:44:17
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-29 20:44:17