Hajlít

Lehetnék így fa is.

Rendszeres halál dob rám rügyeket
és figyel, kihajtok-e.
Engem szorít a féltés,
szikár és hajthatatlan,
kérdés, kinek kell mennie.

Igaz, hogy fárasztó a mélység
s a magas túlontúl távoli.
Emberformába zárva
oly hosszadalmas
a törzs verőerét fent elszorítani.

Újratervezek.

Csúcsokat görbítek lábaimhoz.
Lépcsőházi élmény,
zuhanni fölfelé.
Csúcs és gyökér,
hajlított harmonikatér,
liftakna, drótkötél,
csúcs és gyökér.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-28 13:11:55
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-28 13:11:55